Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod,

nem lehet meghatározni téged, megízlelnek,
anélkül hogy megismernének.
Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

Az ENSZ 1994-ben nyilvánította március 22-ét a Víz Világnapjává, azóta világszerte ezen a napon ünneplik egyik legféltettebb kincsünket, a vizet.

IMG_4922

 

A VÍZ tízparancsolata

  1. Tiszteld és szeresd a vizet, mivel az élet forrása!
    2. Zárd el a csapot, amikor fogat vagy kezet mosol!
    3. Mérgező anyagokat ne dobj a lefolyóba!
    4. A csöpögő csapokat zárd el rendesen!
    5. A szemetes zsákokat ne dobd a tengerbe és a folyóba a halak védelme érdekében!
    6. Válassz gazdaságos készülékeket!
    7. Használd a környezetet kímélő termékeket!
    8. Autómosáskor takarékoskodj a vízzel, és ezzel védd a folyókat!
    9. Takarékoskodj és védd a vizet, és gondolj azokra, akik a szomjan halnak szerte a világban!
    10. Védd és óvd a vizet úgy, mint a legdrágább kincset, ami nélkülözhetetlen az élethez!

20160322_101143

Lehoczki János: A VIZEK FOHÁSZA.

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hûsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bûvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged õrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erõmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esõt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdõk rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegõ állat, lengedezõ növény.
Kusza hínár, tündérlõ virág,
meglepõ, eleven vízivilág.
Remélõ ikra, játszi poronty,
lesõ harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcsõ vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet õsanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegzõdõ reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserû mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökõár,
felhõ és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely , tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkõ csöppenése, veder csobbanása,
esõ koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylõ, mint a csermely,
szõke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítõ gõz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hûsítõ korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erõ és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Õrizned kell!IMG_4930