Délvidéki kalandozás

1.nap (2018.05.02.)

…Jöttünk…

 A mai napon reggel 6 órakor indultunk Szerbiába. Szegeden vettük fel az idegenvezetőnket, Mihály Pétert, aki igen kedves és nagytudású ember.

Röszkénél keltünk át a határon. Az első állomásunk a szerbiai Kelebija. Ott egy lovardát látogattunk meg, melynek legnevezetesebb látnivalói a lipicai lovak voltak. A lovak megcsodálása után sétakocsikáztunk, tettünk egy kört a lovarda területén.

A következő megállónk Szabadka volt, ahol először a városházát néztük meg. Szonja néni mutatta be nekünk a magyar szecesszió jegyében épült remekeket. Nem sokkal később szabadkai városnézés részesei lehettünk, amelyen érdekes információkat tudhattunk meg – Attila bácsitól – a város történelméről.

Kishegyes felé vettük az útirányt, az úton még két emlékmű várta a látogatásunkat. Az első a kaponyai csata emlékműve volt, amelyet megkoszorúztunk. Második a Bácskossuthfalván lévő Kossuth-emlékmű volt, ahol a koszorúzás után közösen elénekeltük a Himnuszt. Kishegyesre érve a Kátai család pékmúzeumát, majd a régi családi házukat (Kékház) tekintettük meg.

Végre megérkeztünk a szállásunkra, a Kátai tanyára, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Miután lepakoltunk a szobáinkba, megízlelhettük a finom szerb húslevest és pörköltet.

 2.nap (2018.05.03.)

Láttunk ….

 A finom reggeli elfogyasztása után, reggel 8 órakor az első megállónk a kihegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola, vagyis a „Bagoly Suli volt. Ahogy beléptünk az iskolába egy magyarul beszélő kedves tanárnő fogadott minket. Az igazgató úr körbevezetett minket az iskolában. Megtudtuk tőle, hogy azért Bagoly Suli az intézmény neve, mert a télikertjükben lévő három fenyőfán élnek a baglyok.

Innen egyenesen Újvidékre mentünk, ahol felvettük az idegenvezetőnket, Anna nénit. Először a belvárosi parkba mentünk, ahol elmesélte a park és a körülötte lévő kastély, illetve templom történetét. Ezt követően a sétálóutcába mentünk, megtekintettük a szobrokat és nevezetességeket, majd szabadfoglalkozás volt: fagyiztunk, sétáltunk, vásárolgattunk. Délután átmentünk a Duna túloldalára, és megnéztük a péterváradi erődöt; a „részeges” óratornyot, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Lementünk a híres alagútrendszerbe, ahol a régi építészeti és katonai taktikákkal ismerkedhettünk meg.

Búcsút mondtunk az erődnek, és a Tarcal-hegység felé vettük az útirányt. Mindvégig festői kilátás tárult a szemünk elé. Megérkeztünk a krusedoli szerb ortodox székesegyházba, mely szemet kápráztatóan díszes volt.

Késő délután indultunk vissza a szálláshelyre. Útközben megtekintettük a karlocai kápolnát, ahol koszorút is helyeztünk el. A szálláshelyen elfogyasztott vacsora nagyon ízletes volt. A szokásos esti élménybeszámolók és totó megírása után egy szerb táncot, kolot tanultunk és roptuk lefekvésig.

 

3. nap (2018.05.04.)

Visszamennénk…

 

Az utolsó napot úgy kezdtünk, hogy 6 órakor – nagy nehezen – felkeltünk. Miután felöltöztünk és összepakoltunk, 7 órakor finom reggelivel vártak minket.

Ezután következett az indulás. Bepakoltunk a buszba, majd Bácstopolya felé vettük az irányt. Ott megtekintettük a tájházat, ahol kendőkiállítás szemtanúi is lehettünk. Egy kis séta következett a kovácsműhelyhez, ahol sok régi szerszámot láttunk és megtudhattuk, hogyan dolgoztak régen a kovácsok. Még délelőtt Zentára is elutaztunk, ahol a zentai csata emlékszobrát csodálhattuk meg a Tisza-parton. A megemlékezés és koszorúzás után egy rövid ideig vásárolhattunk az ottani üzletekben. Bő félóra utazás után megérkeztünk a szerb-magyar határ közelében lévő Palicsi-tóhoz. Ott egy kis tóparti séta részesei lehettünk, és különleges szecessziós stílusú nyaralókat és épületeket tekinthettünk meg. A programok után aznap már csak Dunavarsány volt az úti cél. A határátkelés után idegenvezetőnk Szegeden szállt ki a buszból, és elbúcsúzott a diákseregtől. Kora este, 6 óra után meg is érkeztünk a művelődési ház elé, ahol szüleink fogadtak minket.

Szerintem ez a tanulmányi kirándulás nagyon hasznos volt, mert sok új és érdekes dolgot tudhattunk meg Szerbiáról, a határon túl élő magyar barátainkról.

Köszönjük szépen a tanárnőknek, hogy végig ott voltak velünk!

 

Veresegyházi Richárd Béla 7.a